Az élet ára – a Weiss Manfréd család története

2018. 01. 26. -02.02.

ÚJ VETÍTÉSI IDŐPONTOK:
01.26.: 18:00
01.29.: 18:00
02.02.: 18:00

Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/141656663218571/

 

AZ ÉLET ÁRA – a Weiss Manfréd-család története

történelmi dokumentumfilm

93’

 

rendezte: Katona Zsuzsa

operatőr: Dala István

hangmérnök: Belovári Tibor

vágó:Lecza Attila

producer: Nyeste Péter

gyártó: Aster Film     2017

Támogatók: Eurora Kulturális Alapítvány, Filmjus Alapítvány, Budapest XXI. kerület Csepel Önkormányzata

 

Mottó: Történelmi önismeret nélkül nincs nemzeti identitás.

 

  1. március 20-án, a német Gestapó emberei körülvették a zirci apátságot és letartóztatták az ott bujkáló Chorin Ferencet a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnökét, és Kornfeld Móricot, a Weiss Manfréd Művek igazgatósági tagjait, a néhai Weiss Manfréd gyáros vejeit. Az Astoria Szálló pincéjében tartó vallatás, majd az oberlanzendorfigyűjtőtábor, Kornfeld számára pedig ezután Mauthausen következett. A család összes tagja bujkálni kényszerült. A németek bejövetele után a Weiss Manfréd család tagjainak, amely az 1890-es évektől 1944-ig a magyar legfelsőbb úri osztály kivételezett életét élte, mint az asszimiláns, katolizált magyar nagypolgárság tagja, hirtelen az életükért kellett küzdeniük. „Egyik napról a másikra páriák lettünk!”- írja emlékiratában StrassernéChorinDaisy, Chorin Ferenc lánya.

Strasser-ChorinDaisy,Chorin Ferenc lánya, Weiss Manfréd unokája:

„Ha nem lett volna Csepel, nem éltük volna túl. Nem ülnék ma itt, nem beszélnék magukkal.”

Weiss Annie Weiss Jenő Lánya, Weiss Manfréd unokája:

„Én nem éreztem bűnbe magamat, hogy életben maradtam, mert attól, hogy ha engem megöltek volna, senki másnak az életén nem segített volna. Az idősebb generációban volt, aki felelősnek érezte magát.”

 

Filmünk ennek, a magyar ipar- és társadalomtörténetben kiemelkedő szerepet játszott családnak, a Weiss Manfréd családnak a felemelkedését és a történelem viharai okozta kényszerű „bukását” dolgozza fel, az alapító Weiss Manfréd, és halála után vejei, a vagyont és a gyárakat szürke eminenciásként, gazdasági és politikai tehetséggel irányító Chorin Ferenc és a kulturális/tudományos/egyházi jótékonyságáról ismert Kornfeld Móric életét és munkásságát a középpontba állítva.

Weiss Manfréd kezdetben lekvár- majd húskonzervek készítésével foglalkozott, s ebből a Lövölde téren indított kisvállalkozásból nőtt ki az ország legnagyobb, zománc- és fémárukat, közlekedési eszközöket (kerékpár, autó, repülőgép) és főleg hadieszközöket gyártó vállalat-együttesévé. A Weiss Manfréd-családnak sikerült, ami általában a nagy alapítóknak nem: az utódok azonos szinten, sőt esetünkben még annál is magasabb szinten vitték tovább a cégek ügyét, termelékenységük egyre nőtt. A XX. század elején a Weiss Manfréd Művek 40.000 alkalmazottjával és modern gépeivel Európa legnagyobb és legmodernebb gyáróriásává nőtte ki magát. A legnagyobb hasznot a háborús időszakok hozták a gyár életében, az I. világháború alatt hadiipari termelése világméretűvé vált. Amikor 1914-ben a Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnökévé választották Weiss Manfrédot, már számos bank- és részvénytársaság igazgatóságában foglalt helyet. 1915-től haláláig az ország legnagyobb gyárosaként, legnagyobb organizátoraként tartották számon, a haza védelme érdekében kifejtett érdemei elismeréséül Ferenc József császártól 1918-ban megkapta a bárói címet. Halála után vejei, Chorin Ferenc és Kornfeld Móric vették át a gyár és a többi vagyon irányítását és mivel maguk is vagyonos emberek voltak, 1922 és 1944 között a család jelentőségét és befolyását mind gazdasági, mind politikai téren, rendkívüli módon megnövelték. A beházasodó ifjak révén, Chorin Ferenc apjának, id. Chorin Ferencnek, a GYOSZ elnökének, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. elnökének és Kornfeld Móric apjának, báró Kornfeld Zsigmondnak, aki a Tőzsde második elnöke, nyelvének magyarrá tevője volt, munkássága, szellemi öröksége és példája is gyarapította Weiss Manfréd önmagában is fantasztikus tapasztalatát. A vők közül Chorin Ferenc volt az, aki a családfő szerepét a későbbiekben betöltötte. Az asszimilálódott, katolizált zsidó család a lehető legmélyebben beépült a felső tízezer úri világába, kitűnő kapcsolatokat ápoltak a Horthy családdal, (Chorinnak Horthy Jenő, a kormányzó öccse az egyik legjobb barátja volt stb.) Bethlen Istvánnal és később Keresztes-Fischer Ferenc és Kállay Miklós politikusokkal, a katolikus egyház kiválóságaival. Gazdasági szerepük és felsőházi tagságuk révén is jelentős politikai befolyással rendelkeztek a két világháború közti Magyarországon. A család vezetői egyfelől igazi kapitalistaként mindig a profitra törtek gazdálkodásukban, s a hadigazdálkodás a magyar ipari fejlődés motorja lett, másrészt Európában egyedülálló munkás-jóléti intézkedéseket is bevezettek a gyáraikban. (nyugdíj, kórház, betegszabadság, jutalomüdülések, szanatórium, anya- és csecsemővédelem, ösztöndíjak, munkás-lakónegyedek, sporttelepek, ingyen étkeztetés stb.) Igazi jótékony mágnások is voltak abban az értelemben, hogy a honi kultúrát és újságírást, képzőművészetet stb. nagymértékben támogatták. (Pl. Nyugat című folyóirat létrehozása, Magyar Nemzet című újság megalapítása, karitatív tevékenységek, Vöröskereszt és Katolikus Karitászok támogatása, a kikeresztelkedett zsidók mentésére létrejött Szent Kereszt Egyesület stb.)

A II. világháborúban a hazai és anémet hadigazdaság számára gyártott fegyverekből példátlan vagyonra tett szert a Weiss Manfréd birodalom, ezzel egy időben folyt Horthy tapogatózása az angolszász szövetség felé. A háborúból való kiugrás lehetőségét többek között Chorin Ferenc közreműködésével próbálták létrehozni, mivel a család mindvégig angolbarát politikát folytatott. Hogy végül a halálkamrát elkerülték, és hogy a család majd mind a 40 tagja nyugatra tudott menekülni, abban Chorinnak jelentős szerepe volt, amikor Kurt Bechernek (Heinrich Himmler bizalmasának) 25 évre bérbeadta a Weiss Manfréd Művek csepeli gyáróriását és ez a magyar ipar nagy részének német kézbe, mégpedig magánkézbe való jutását eredményezte. Chorin emellett a család egész vagyonát is átengedte a németeknek, mivel „ez volt az életük ára.”

A vagyon fejében a németek (Hitler rábólintásával) kiengedték a család tagjait Portugáliába. Innen Svájcba és az USA-ba mentek Chorinék. A háború végén, 1945-ben nem bocsátottak meg a családnak, a kommunisták hazaárulónak tartották őket, Chorin és Kornfeld soha többé nem jöhettek Magyarországra. A család később Chorin Ferenc vezetésével az USA-ban élénk kommunista ellenes tevékenységet folytatott, jelentősen támogatta és összefogta az emigrációban élő magyarokat. Az 1950-es években Chorin- sok más emigráns mellett- jelentős összegekkel támogatta az emigrációban élő Horthy Miklóst is, akivel mindvégig baráti viszonyt ápolt.

Ungváry Krisztiántörténész

„A család a XIX. és XX. század Magyarországának egyik legfontosabb családja. Igazából a jelentőségét csak a legnagyobb feudális családokhoz mérhetjük, mint az Esterházyak vagy Andrássyak, de a modernizáció szempontjából az ő jelentőségük talán még fontosabb. Minden téren hihetetlen érdekes dolgok találhatóak a család történetében, ráadásul azok a fordulatok, amelyek a Gründerzeit-től az I. világháborún és a Tanácsköztársaságon keresztül egészen 1944-es kényszerű emigrációig tartanak, azok esszenciálisan tartalmazzák Magyarország történelmét, minden katasztrófájával és minden sikerével együtt.”

 

A film szereplői:

 

Strasser-ChorinDaisy,Chorin Ferenc lánya, Weiss Manfréd unokája

Weiss Annie Weiss Jenő Lánya, Weiss Manfréd unokája

Varga László történész

Ungváry Krisztián történész

Széchenyi Ágnes irodalomtörténész

Fodor Veronika történész PhD  és

a Gór Nagy Mária Színitanoda növendékei